5.fejezet~Hiszek neked!

Sziasztók! Tudom,ismét késtem de egyszerűen nincs időm részt írni. De megprobálom sűrűbben hozni a részeket. Remélem ez is el fogja nyerni tetszéseteket és kapok rá pár komit😝
De nem is húzom az időtöket,jó olvasást.#

*Drina szemszöge*
Reggel sajgó fejjel ébredtem egyből a fájó ponthóz nyúltam. Mikór enyhűlt a fájdalom körbe néztem a szobában. Nem othon vagyok..naggyából beugrik a tegnap este történtek,de az nem,hogy miért nem othon vagyok(?!)
Takarót nem merem fel emelni,félek,hogy olyan történt amit nem akartam..két perc után erőt vettem magamón és fel emeltem..amikór megláttam,hogy fehér nemü van csak rajtam a szívem gyorsabban kezdet el verni,pulzusóm fel emelkedet..ugye nem  feküdtem le senkivel sem? De akkor nem lenne semmi rajtam,csak reménykedem,hogy nem történt semmi..
De viszont meg kéne lesnem,hogy ki is  fekszik mellettem..lassan fordítom fejem a másik írányba és még lassabban emelem fel a takarót fejéről...-na ne! Ne  ne ne! Ugye ez csak egy rossz vicc?!!~kezdek káromkódni mikór észre vettem mellettem az alvó Justint(?!!) kikelltem az ágyból és a ruháim keresgélésébe keztem..meg is találtam az ágy alatt.
Már venném fel a ruha darabokat mikór elesek a gatyámban és pont Justinra estem. Ez is csak én lehetek. Gyorsan le ugrodtam róla reménykedve,hogy nem ébred fel,de túl késő,elkezdet mocórogni..most mit csináljak?-meg van!~jelentem ki hallkan.. És a földre vetettem magamat..nagy puffanással kerültem a földre..
-te mit csinálsz ott?~hallom meg rekedtes hangját..-háát..meg tetszett a padló mintája és meg néztem közelebről..~pattantam fel..-és,hogy tetszik?~vigyoróg.-szép..ilyen padló mintája van..~vakarom meg tarkóm..-akkor jó~neveti el magát Justin.
-most mit röhögsz?~dobok rá egy párnát..-semmin..~emeli fel kezét védekezés képpen..-Justin!~ültem le mellé és komolyra válltottam a hangom.-Hmm?~nézz fel.-mii..lefeküdtünk?~nyögtem ki..de Justin nem is rám figyelt..ha nem eggyel lejjebb..le néztem és akkor tudasult,hogy még mindig fehér nemüben vagyok..fel álltam és gyorsan felkaptam a polómat és a gatyámat majd helyet foglaltam az ágyon..-most eltakartad a kilátást!~mondta Justin..-Justin,válaszolj, lefeküdtünk?~kérdeztem és reménykedtem,hogy nem..-igen,le feküdtünk!~mondta majd ki ment a szobából..
Én meg érthetetlenül ültem az ágyon..
Mikór ki ment röktőn mentem is utána..-Justin ez most komoly?~szaladtam utána a lépcsőn..ő meg nem volt hajlandó válaszolni,miért is válaszoljon?..ahhj..
-Állj már meg!~értem utól a nappaliban. -mi..most..tényleg lefeküdtünk?~mutogatók magunkra..
-eltaláltad Baby~kacsintott és tovább sétált a konyhába..én meg le fagyva álltam..nem hiszem el,én nem igy akartam elveszíteni..
-Nyugii csak blöföltem~neveti el magát Justin..-most szívacc?~emeltem fel hangom..-képes voltál ezt mondani? Nem hiszem el~hülledezek..-muszálj volt,olyan ijedt arcot vágtál..~nevet ismét.
-fordúlj fel..~sétállok ki a házból és haza felé veszem az írányt..

Két órája járom az utcákat,és most már tuti,hogy el tévedtem..istenem..ez is Bieber hibája.. Nem tudom hol vagyok és kezdek fázni. Én is el indulók egy szál polóba mikór már-már ősz van..ügyes vagyok!!
Kezd sőtétedni és valami elhagyhatod városban vagyok..
Annyira bele merültem gondolataimban,hogy észre sem vettem,hogy egy autó lassít le mellettem..-szállj be!~utasít..
Tudtam,hogy ki az így oda sem néztem ugy válaszóltam..-kössz,nem!~sétálok tovább. Azt hittem,hogy el hajt de az helyet kiszállt az autoból majd beráncigállt..-te nem vagy normális.~hülledeztem.-nem mondok el semmit kétszer~mondja rám sem nézve..-jaa..mert te vagy a nagy Justin Bieber!~mutattam nyuszi füleket a kezemmel..-kussolj ribanc!~förmed rám..bevallom még a vér is meg fagyott bennem,de nem.mutathatom ki,hogy félek..-most félnem kéne?~kérdezem cinikusan..
-nem ártana~mosolyóg ördögien..
-pff..~horkantottam fel..

*Justin szemszöge*
Elegem van ebből a kis ribancból. Azt hiszi,hogy most "új" itt akkor mindent meg tehet.hát rosszúl hiszi.. Meg kéne leckéztetni,már rá férne.. S van is egy tervem..

Husz perc után meg álltunk az erdő mellett..-szállj ki!~parancsoltam rá..

*Drina szemszöge*
Az erdő mellett álltunk meg. Nemértettem de minjárt rá kérdezek..-szállj ki!~parancsolt rám. Egy kis zihállás után fogtam magam és kiszálltam. -hova megyünk?~kérdeztem.-majd meglátod..~mondta rám sem nézve.
Tíz percet mehettünk mikór hirtelen megállt Justin és ennek köszönhetően neki mentem..
-tudod,te nagyon bátornak hiszed magad és azt hiszed,hogy mindent meg tehetsz mert te itt új vagy..~fordúlt meg..-de fel világosítalak..ez itt Las Angeles a bűnözők városa,ha nem azt csinálod amit ők mondanak akkor az életeddel fizetsz,itt akár minden utcában megerőszakolhatnak majd ott hagynak..nem egy tündér mese ahol élsz..és jobb ha tőlem is óvakodsz mert hideg vérrel őlnélek meg,lelki fúrdolás nélkül élném az életemet..-csak blöfőlsz~mondtam..-hidd el nem szokásom blöfőlni..~majd egy pisztólyt vett elő. Elkeztem hátrálni majd ő eggyett előre lépett,addig játszottuk ezt míg nem egy fának ütköztem..itt már egy nagyott nyeltem..féltem,nagyon..
-még most sem hiszed el,hogy meg tudnálak őlni?~vigyoróg,majd egy nagy puffanást hallodtam amitől fel síkitottam. Majd össze estem a kezeimet a fülemre helyeztem és most már ki tört belőlem a sírás..-naa most már hiszel?~kérdezte és még eggyett lőt alig pár centire a fejemtől..
Belőlem meg még jobban kitört a sírás..-már hiszel nekem?~ragadja meg kezem és fel ráncigáll a földről..
-igen HISZEK neked!~mondtam ki..-jól teszed!~nevet fel majd elenged ami hatására a földre estem..
Nem érdekelt semmi és senki csak egy dolgot akartam, haza menni és ezt az egészet el felejteni..Justin egy vadállat és számomra a mai napon ez be is bizonyosodótt..

Remélem,hogy elnyerte tetszéseteket ez a rész is..hamarosan jelentkezem addig is sziasztók..